fennkölt emlékezés van ma a múltra. bevallom, vártam az estét. feszült kíváncsisággal tapadtam a médiaforrásokra. fogadásokat kötöttünk, lesz -e ma este szégyenteljes lázongás. nyertem. lett.

de számomra ez az egész szégyenteljes. az elmélet szerint -az én elméletem szerint- ünnepkor valami múltbéli eseményre emlékezünk és örülünk vagy nem örülünk. ezek az ünnepek vagy megemlékezések azért vannak, hogy ne felejtsünk és tanuljunk belőle. ehelyett mindenki az ünnep elé áll és mosolyogva magára mutogat, majd köpködve a másikra. vastagon nem érdekel senkit, mi a túrót csináltak őseink pár évvel ezelőtt. csak hallják a hangunk! szidjunk mindent! szavazókat kell szerezni!

én nem nagyon láttam ma történeteket/beszélgetéseket a múltból/múltról. nem mondom hogy nem volt, csak én nem láttam.

amit láttam: mindenki csak a saját politikai monológját... vagy mármár dogmáját hajtogatja. szerintem ebből a külföld, a piac, melyre szükségünk van, bármennyire tiltakozunk ellene, megint jó kis véleményt akaszt le.

ha ez a nap megemlékezésé. akkor mire fel a tüntetés és a randalírozás?? ha már valaki követ dobál vagy bátran felgyújt egy kukát, az miért sír, hogy "jajj, megütött a rendőrbácsi -brühühü"?? ha már "nagylegénykedik", akkor miért nem veszi le a maszkot? miért csak a csordában maszk mögé bújva olyan erős?? persze szidja mindenki a rendőrt. a rendőrt, akit azért fizetnük, hogy rendet tegyen. ám mivel szép szóval manapság már én sem veszem fel a szemetet, akkor a rendőr nem mer semmit sem csinálni, mert 1000% hogy meghurcolják. akkor mit várunk? annyira álszent birkák vagyunk...

várom a karácsonyt. az is ünnep. egy megemlékezés. már látom magam előtt, ahogy megy az ember-csorda és üt, vág, anyázik, gyújtogat, rombol... én akkor úgy odamennék, hogy "csókolom. mit tetszik itt csinálni? miért? mi értelme van? meg úgy egyáltalán...?!" szinte hallom az üres, semmitmondó válaszokat, a birkabőgést, a habogást, és látom hogy rövid interjú lenne...

jön a műanyag mikulás és karácsony. tüntetünk ész nélkül. az idióta tömegbe -igen, köztudott, hogy az ember tömegben már nem ember- beállva megyünk a semmibe. pénzért vett műanyag ajándékot adunk a semmibe se nézett, épp kicentizett drága fenyő alatt a családtagoknak... már ha lesz miből mit adni. ez is már csak egy nyűg-ünnep lesz. mint a húsvét. abból is kihalt minden.

már az sem trendi...

jajj... jól eltértem az ünneptől. hiszen ma az 1956-ban történt történelmi eseményekre, az események emberi szereplőire és azok következményeire emlékezünk. bár én nem éltem meg az egészet. évről évre mást tanultunk róla. mégis tanulni kellene belőle. azok az emberek lehet hogy tudták mit csináltak. bár mostanában évente egyszer-kétszer a mai utcák is picit olyano, mint '56-ban. talán a csorda is tudja mit csinál? vagy csak nosztalgiázik? át akarja élni? talán ez nem is a mostani "erőknek" szóló lázongás, hanem azt akarjuk megérteni, mi történt jó pár évvel ezelőtt?!?!

nem tudom. de emlékezzünk rájuk. arra, amit elértek. talán köszönjük is meg. tűz nélkül, maszk nélkül, politika nélkül... csak úgy, mint egyik ember a másiknak.

vagy úgy már nem is lehet?